9. Fejezet - Első nap Jessel

- Jó reggelt Steeeel! - Kiáltotta Jessica lerántva rólam a takarót, és elkezdett ugrálni az ágyon. Mosolyogva ébredtem.

- Jó reggelt Jess... Mennyi az idő? - Kérdeztem azon a bizonyos kómás hangon, amin mindig jókat nevet.

- Hahahaaha! - Vigyorgott. - Nemsokára 11 óra, tehát éhes vagyok! Gyere reggelizni! - Kiáltott, és lerántot az ágyról, levonszolt a lépcsőn, és leültetett az asztalhoz. Pislogni sem volt időm.

- Ööö... Mit kérsz reggelire... - Itt félbeszakított hangos kiáltásával:

- Stel, nézdd a partot! Milyen gyönyörű! - Mondta elcsodálkozva. Na igen, Nekem is valami ilyesmi volt a reakcióm.

- Igen, Jess, tudom. Minden nap látom.

- Te Stel, tudod mit? Nem is vagyok annyira éhes. Menjünk ki, hagy lássam közelebbről!

- Oké, először  rendbe hozom magam és mehetünk.

- Ááááá, értem a célzást! - Kacsintott Jess.

- Miről beszélsz? Milyen célzást? - Kérdeztem összezavarodva.. Aztán hirtelen beugrott Den. - Óóóóh... vagyúgy. Nem, nem Miatta...

- Persze-persze, menj csak, Én addig lemegyek a partra! - Nem szóltam, csak bólintottam egyet. Rájöttem, hogy hiányzik Den. Hiába volt itt Jess, Den hiánya akkor is hagyott bennem egyfajta ürességet. És lehet, hogy ez most idiótán hangzik... Miért is ne hangzana annak, hisz alig ismerem pár napja... No de mégis... Annyira megszerettem Őt ezalatt a kis idő alatt. HÜLYESÉG! Erről most kell lemondanom! Ő úgysem lesz soha az enyém...  Gondolataimat Jessica hangos dübörgése szakította meg:

- Stel, Én megértem, hogy csinos akarsz lenni, de nem indulhatnánk már? Mire elkészülsz kiszárad a tenger!  - Morgolódott Jess. Ez az, ami annyira hiányzott Nekem.

- Ne izgulj már Jessica, mindjárt kész vagyok, csak a ruháid közül néztem valamit... - Viccelődtem kedélyesen.

- Csak nyugodtan, de még ma! - Felvettem Jessica egyik ruháját, amit már régóta kiszemeltem.

  Lefutottunk a partra és leültünk közvetlenül a tenger mellé. Valahogy olyan ismerős volt ez a szituáció... Hát persze! Dennel is ugyanitt ültünk pár napja... Itt csókolt meg először.

- Na és Stel, hol van Den? - Kérdezte izgatottan.

- Nem tudom, gondolom dolga van. - Mondtam kicsit halkabban. Jess nem válaszolt, felállt, és intett, hogy menjünk a vízbe.

  Én is felálltam és követtem. 

- Waaa - Borzongott meg Jessica - Ez hideg! 

- Majd megszokod! - És fröcsköltem rá jó sok vizet. Kihívóan néztem Rá, Ő pedig egy gyors mozdulattal belelökött a vízbe, de megfogtam a kezét és húztam magammal. Nevetésben törtünk ki. Szerettem Jessicával tölteni az időt, sokat nevettünk és mellette nem unatkoztam. Miközben a vízben hülyéskedtünk, eltelt az idő. Leültünk és néztük, hogyan megy le a Nap. 

- Lassan kéne menni aludni! - Mondtam fáradtan.

- Jaaa, Nekem is teljesen elvette az energiámat a víz. - Felálltunk és imbolyogva beléptünk a házba.

- Hát Ti meg hol voltatok? Kérdezte Anyu megszeppenve.

- A parton fürödtünk egész nap. Hullák vagyunk! - Mondta Jess kifulladva.

- Igen, szóval megyünk lefeküdni. Jó éjt! - A szobámba érve tükörkép szerűen, egyszerre dőltünk be az ágyba. Nem sok kellett, el is nyomott mély álom.