6. Fejezet - A nyaralás csak most kezdődik!
 

  Percekig ültünk még egymást nézve. Nem volt szükség szavakra. Hirtelen felállt, és nyújtotta a kezét, mint valami segítséget. Felálltam én is.
- Azt hiszem, ideje lenne aludni. - Mondta félmosollyal. Igen, én is így gondoltam, mivel szörnyen álmos voltam. De nem akartam még elaludni, mi van, ha ez az egész csak egy álom volt? Nem akarok még felébredni.
- Miért, Te álmos vagy? - Kérdeztem halkan. Meghallhatta a hangomban a csalódottságot, mert magához húzott és a fülembe suttogta: 
- Holnap is lesz nap. - Bólinottam egyet beleegyezés képpen. - Nos, akkor vihetlek aludni? - Már nem tűnt annyira félelmetesnek az az ugrás.
- Azt hiszem igen... - Elmosolyodott, összeborzolta a hajamat és felvett a hátára. A elhelyezkedett a fa törzsén, és egy nagy lendülettel felrugaszkodva azon a vastag ágon voltunk. Huuu, micsoda izmok... Aztán mégegy ugrással az erkélyemen álltunk. Leszálltam a hátáról és bementünk a szobámba. Vett egy pillantást az ágyamra. 

- Szeretnél maradni? - Kérdeztem csillogó szemekkel. Megajándékozott azzal a gyönyörű mosolyával.
- Szeretnék, de ma nem lehet. Majd talán máskor. Holnap, ha kipihented magad, gyere le a partra. - Mondta, egy puszit nyomott a homlokomra, és ismét a fán lógott, azzal eltűnt.

  Én meg csak néztem. Neeeeeeeeeem, ez nem lehet a valóság. De, ez mégis a valóság. Azért nem vagyok biztos benne.... Majd holnap meglátjuk. Befeküdtem az ágyba, és el is aludtam. Másnap elég későn keltem, délután 3-kor. Amikor lementem a konyhába anyuék ott ültek és kérdőn néztek rám.
- Hogy hogy ilyen sokáig aludtál? - Kérdezte Anyu meglepetten.
- Háát... Egész éjjel nem tudtam aludni. - Mondtam egy ásítást színlelve.
- Nem vagy éhes?
- De, nagyon éhes vagyok. Csinálsz Nekem egy szendvicset? - Kérdeztem a kutyaszemeket bevetve.. közel sem értem el olyan hatást, mint Den, de azért elértem amit akartam. Pár perc alatt végeztem a kajámmal. Ekkor eszembe jutott a tegnap éjjel. Álmodtam? Hát most meglátjuk. Kimentem a partra és leültem a tengerhez. Néztem ahogy fodrozódik a víz. A szemem sarkából láttam, hogy valami megmozdul mellettem. Ijedten oldalra néztem. Den volt az. Hát mégsem álmodtam! Nem tudtam megszólalni, csak néztem nagy kerek szemekkel.
- Na miaz, nem örülsz nekem? - Mondta csalódást színlelve.
- Dehogynem! - Nevettem és megöleltem. 

- Jól aludtál? 

- Hmmm... Igen. És te? Haza találtál abba a nagy sötétségbe? - Vigyorogtam.
- Stella, 4 éve itt lakom, volt időm megismerni a terepet! 

- Álmodtam az estét? - Kérdeztem elbambulva.
- Attól függ mire gondolsz. - kezdte mosolygósan.
- Hát... Tényleg itt voltál éjjel? És a parton... ? - Nem tudtam befejezni a mondatot.
- Szerinted ha álmodtad volna, itt lennék? 
- Belőled már mindent kinézek! - Nevettem. 

- Mit akarsz ma csinálni? Persze csak a határokon belül...
- Nem is tudom... 

- Felfedezhetnénk ezt a partot is... Vagy Te talán már láttad? Mert Én még nem.
- Nem, az nap mentem el La Reeves-be amikor a szüleim mentem partfelfedező-túrára. Szóval nem rossz ötlet.

- Rendben, menj, öltözz át és ott, annál a fánál - a part végén egy nagy tölgyfára mutatott - találkozunk!
- Oké! - Felszaladtam a lépcsőn, kettesével léptem át a lépcsőfokokat. Anyám utánam kiabált: 
- Hová sietsz Stella? - Mondta azzal a " Miről beszéltünk tegnap?" hangsúllyal.
- Csak a partot akarom megnézni. És megyek átöltözni. - Nem vártam meg amíg válaszol, hanem siettem átöltözni, hogy ne kelljen olyan sokat várnia Dennek. Fogat mostam, a hajamat összetűztem. Nem sütött a Nap, de eléggé meleg volt, Úgyhogy nem öltöztem fel túl meleg cuccokba. Leértem az alsó szintre.
- Anyu, ha megnéztem mindent majd jövök! Sziasztok! - Kiléptem az ajtón, és hallottam még Anyám csendes elköszönését. Siettem a kijelölt fához. Den már ott várt.
- Siettem. - Mondtam kifulladva.

- Látom! - Nevetett, és megfogta a kezemet. - Indulhatunk?
- Van nálad térkép? - Mondtam aggódóan, mivel egyikünk sem járt még arra, és mi van, ha eltévedünk?
- Persze! Nem akarok egy sötét erdőben eltévedni. Nem mintha magam miatt aggódnék... - Célozgatott gúnyosan.
- Pedig kéne. - Vágtam vissza. Elmosolyodott és megindultunk.