2. Fejezet - Érkezés
A látvány csoda szép volt. Le se tagadhattam volna. Akármennyire utáltam ezt az egészet, első látásra beleszerettem a látványba. Anyu és Apu lelkesen figyelték Louis és az Én reakciómat. Valamit láthattak az arcomon, mert nagyon tetszett nekik. Mielőtt öcsém lefoglalhatta volna a legjobb szobát, be viharoztam a házba és mivel Én voltam az első, rám esett ez első választó joga. Választásom egy világos, tágas szobára esett, egy nagy ruhás szekrénnyel, egy francia ággyal, egy dohányzó asztallal, és külön fürdőszobával, meg persze egy erkéllyel, ami a tenger felé néz. Lélegzet elállító látványt nyújtott. Ameddig a szem el látott, mindehol sós tenger és homok volt. A víz könnyedén fodrozódott a homok felszínén. A Nap már majdnem eltűnt a tenger mögött, mintha csak süllyedne és elnyelné a víz. Fáradt voltam a több órás utazás után, főleg így, hogy a szüleimmel voltam. Letusoltam és lefeküdtem aludni. Nem sok kelett hozzá, el is nyomott a mély álom. Másnap elég későn keltem, a Nap már erőteljesen hatolt be az ablakomon. Kellementlen érzés volt a szememnek. Kikeltem az ágyból, mire kiléptem az ajtón, megcsapott a reggeli illata. Rádöbbentem, hogy farkas éhes vagyok. Lustán levánszorogtam a lépcsőn, amikor megláttam a családomat, mosolyogva köszöntöttem őket:
- Jó reggelt! Hmmm... Finom illata van!- Hízelegtem Anyunak.
- Jó reggelt, Kicsim! Jól aludtál? Ülj le az asztalhoz, mindjárt kész van.
Az asztalhoz ülve megpillantottam Aput, aki mélyen bújta az újságot. Az öcsém türelmetlenül várta, hogy kész legyen a reggeli. Gondolom Ő is éhes volt már. Pár perc múlva megérkezett Anyu, aki egy hatalmas tál rántottát tett le elénk.
- Jó étvágyat!
Nem sokkal később el fogyott minden étel az asztalról. Én úgy döntöttem lemegyek a partra, hogy közelebbről is lássam. Fel vettem a kedvenc bikinimet, a hajamat hagytam, hogy a hátamra omoljon. Hosszú, egyenes, fekete hajam volt, amit nagyon szerettem. Felvettem a szalmakalapomat, megragadtam egy pokrócot, és neki vágtam a partnak. A látvány persze még szebb volt közelről. Azért sajnáltam, hogy nem oszthatom meg ezt a látványt Jess-el, Neki is nagyon tetszett volna. Kiterítettem a pokrócot, és napozni kezdtem. A nap égette a bőrömet, imádtam ezt. Az egyik legjobb dolog volt a nyárban. Már csak a társaság hiányzik... Holnap kiszökök a városba! Keresek egy csapatot és ismerkedek! Nem fogom bírni két hétig tök egyedül, akár milyen szép ez a hely!
Amikor felkeltem már esteledett - Tehát elaludtam. Össze zavarodva nyitottam ki a szememet: hová tűnt a napfény? Feltápászkodtam, a végtagjaim zsibbadtak. Túl sokat feküdtem egy helyben. Kicsit leégtem, mert naptejet azt elfelejtettem használni, de nem vészes. Összehajtogattam a pokrócot és bementem a házba. Anyuék épp Vacsoráztak.
- Nem vagy éhes? - Kérdezte a homlokát ráncolva Anyu.
- Nem, köszi. Nem vagyok éhes. Viszont mindjárt elaszom... Jó éjt! - Azzal lustán felhúztam magam a lépcsőn, a szobámhoz érve ledobtam a pokrócot és bedőltem az ágyba. Már aludtam is. Holnap ismerkedek!
