8. Fejezet - A hívás

  Elbúcsúztunk egymástól. Nagyon régen nem voltam ilyen boldog. Kinyitottam az ajtót, bementem a konyhába. Anyuék ott ültek és beszélgettek.

- Sziasztok! - Mondtam jókedvűen.

- Szia! - Mondták kórusba a szüleim. - Milyen volt?

- Micsoda? - Kérdeztem meglepődve.

- A felfedező túra... Amiért elmentél... - Kezdte Anyu egyre kételkedőbb hangon.

- Jaaaaa, hogy az... Jó volt, szép volt az a patak.

- Igen, Mi is sokat voltunk ott. Jut eszembe! Jess hívott, hogy ha hazaértél, hívd őt vissza és hogy fontos! - Adta át az üzenetet Anyu.

- Okéé. - Felmentem a szobámba, és a mobilomért nyúltam. Kikerestem Jess nevét és hívtam. Első csöngés után felvette:

- Szia Stella! Van egy oltári hírem! ODA UTAZOK HOZZÁD! - Kiáltotta lelkesen Jess.

- Hogy miiiii?!? - Nem akartam elhinni! Jess idejön? Lehetne ennél szebb ez a nyaralás?

- Igeeen! Anyukád mondta, hogy nagyon unatkozol, mivel nem ismersz senkit és egyedül vagy, ezért megbeszélte a szüleimmel, hogy hagy menjek el hozzád arra az egy hétre, amíg Ti is ott lesztek! 

- Kirááály, mikor indulsz? - Kérdeztem a lehető legnagyobb lelkesedéssel - alig vártam, hogy újra láthassam.

- Már a repülőn ülök, másfél óra és leszáll, onnan pedig fél óra az odavezető út! - Nahát, repülővel jön?

- És ki hoz el kocsival? 

- Apud! 

- Akkor megyek vele Én is. Ott találkozunk!

- Szia Stel. - Teljesen felpörögtem. Jön Jess! Na de várjunk... akkor mi lesz Dennel? Majd lógunk együtt hárman. Biztos bírni fogják egymást. Viszont én teljesen kifáradtam az egész napos túrától, elmentem és letusoltam. Mire visszaértem, szólt Apu, hogy 20 perc múlva indulunk, mert fél óra, mire odaérünk. Lehűlt kint a levegő, felvettem a farmer csőgatyámat és a csőtoppomat, amit együtt vettünk Jess-el. Mire elkészültem már indultunk is.

  Az autóban Apu kérdezgetett erről-arról, de nem igazán figyeltem rá, lekötött Jessica érkezése. Befordultunk a reptérre, leparkoltunk. Az óra szerint 2 perc múlva száll le a gép. Nagyon izgultam, alig vártam az elkövetkezendő napokat, amiket Jessicával töltök majd... Vele biztos elengednek a városba is. Anyu és Apu imádta Jess-t, megbíztak benne. Louis is szerette, mindig játszottak, amikor az öcsém kisebb volt. Mélyen elgondolkoztam, de Apu megbökött: itt a repülő! Nagyon sokan voltak a gépen, és özönlöttek lefelé. A legtöbben a szeretteikhez jöttek nyaralni. Ekkor megpillantottam Jessica-t, ahogy a gépről leszáll, a bőröndjét húzza magaután, és keres Minket.

- Jeeeeeeeeeeeeeess! - A levegőbe hadonáztam, hogy észrevegyen. Észrevett, és felénk vette az irányt.

- Steeeeeeel! - A karjaimba ugrott és nevetett.

- Annyira hiányoztál! Annyi mindent szeretnék Neked mesélni! - Mondtam jókedvűen, Ő pedig bólintott.

- Én is, de előbb érjünk haza! - Nevette. Rengeteget beszélgettünk az úton, többek között arról, hogy mi mindent fogunk majd csinálni. Ahhoz képest, hogy az odefele vezető út tényleg fél órának tűnt, Jess-el 5 percnek. Amikor a házunkhoz értünk Jessica el volt ragadtatva:

- Aztaaaa, Te itt laksz?? - Mondta elismerő tekintettel.

- Aha.. Na gyere, pakoljunk ki! Laksz az Én szobámba, vagy mész a vendégszobába?

- Alap, hogy veled! - Mosolygott és elindultunk a lépcsőn.

- Csókolom Mrs. Wilkinson! - Köszönt Anyunak Jess.

- Szia Jessica! Elfáradtál? Menjetek, aludjatok egy kicsit! Stella szobájában lesztek? - Kérdezte Anyu.

- Igen, na hagy menjünk már Anyu, fáradtak vagyunk! Jó éjt! - Azzal felfutottunk a lépcsőn, be a szobába, becsaptuk az ajtót és kipakoltunk, közbe persze beszélgettünk.

- Na és mitcsináltál eddig, ameddig nem voltam itt? - Érdeklődött Jess.

- Hát... Az.. A helyzet... Izé.. Szóval Én... Bepasiztam... - Mondtam elpirulva. Jessica abbahagyta a pakolást, leültetett az ágyra, nagy levegőtt vett és elkezdte:

- És ezt miért csak most tudom meg?! Ki az? Hogy néz ki? Itt lakik? Oh, hülye vagyok, persze, hogy itt lakik... Hány éves? Jártok? És ha igen mióta? És ha nem, miért nem? Lefeküdtetek már?

- Dehogyiiiiiiis!!! - Mondtam zavaromba. Kérdőn nézett Rám, várta, hogy folytassam.

- Annyi volt az egész, hogy amikor Anyuék elmentek partfelfedező-túrára, Én kiszöktem a városba, és véletlenül összeütköztünk, meghívott egy italra, megmutatta a város egy részét, aztán hívtak Anyuék és haza kellett mennem.

- Semmi csók? Semmi romantika? - Hüledezett Jess.

- De, utána eljött ide a házunkhoz aznap éjjel, mert kérdezte hol a nyaralónk és mivel ezen a parton csak ez az egy ház van, megtalálta és köveket dobált az erkélyajtómhoz...

- Jesszus, tisztára, mint a filmekben! - Mosolygott. - És mitcsináltatok utána?

- Lementünk a partra és... 

- Éééééés? - Sejtette mi lesz a vége.

- Megcsókolt. - Fejeztem be drámaian. Jessica elkezdett tapsolni és közbe fülig ért a szája.

- Na végre, azóta, mióta az a gyökér elhagyott, egyik pasira se néztél rá. Ideje volt. És akkor most jártok?

- Az a baj, hogy ezt Én semtudom pontosan... - Mondtam szomorúan.

- Mikor találkoztok legközelebb? 

- Ma is együtt voltunk. Csak Anyuék úgy tudják, hogy egyedül mentem megnézni a környéket... A városban sem tudják, hogy vele voltam. - Mosolyogtam.

- Óóóóóó, vagyúgy.... Na és mi a neve? 

- Den... - Jó érzés volt kimondani ezt a nevet. 

- Értem. És hányszor csókolt meg? - Kérdezte csillogó szemekkel.

- Azt hiszem háromszor... - Mondtam elhaló hangon... Tényleg igaz lenne? Annyira hihetetlen...

- Azt hiszed? Jaj Stel, semmit sem változtál. Menjünk inkább aludni, mind a ketten fáradtak vagyunk. - Mondta Jess, felvette a pizsamáját és befeküdt mellém a francia ágyba. - Jó éjt Stel!

- Jó éjt Jess! - Mocorogtunk meg nevetgéltünk még egy kicsit, aztán el is aludtunk.